Viráglányunknak is vannak nagyon jó beszólásai, de neki valójában a stílusa és az időzítése olyan, hogy időként jókat nevetünk rajta. Azért megpróbálom dokumentálni.

A nagylányunk nagyon szeret segíteni nekem mindenféle anyai teendőmben és ebbe természetesn nem csak a házimunka tartozik bele, hanem testvérkéi nevelése is. Ha csak egy picit is "rosszalkodik" akár Ábel, akár Fruzsina, Virágnak mindjárt van megjegyzése:

Ábel elég gyakran ugrál evés közben, feláll a székében, pörög-forog jobbra-balra. Egyik nap is bohóckodott ebédnél, mire Virág:

Hát Anya, én nem tudom, mit idétlenkedik itt ez a gyerek!

Aztán Fruzsina neveléséhez is vannak építő ötletei:

Anya, ha Fruzsi megint üvöltözni fog, akkor szépen becsomagoljuk és feladjuk a postán!

Vagy: Anya, ha Fruzsi megint nyitogatja a fiókokat, veszünk neki egy járókát aztán oda jól bezárjuk!

Néha engem is helyretesz. Gyakran előfordul, főleg, ha nagyon fárasztó volt a nap, hogy estefelé bizony már összekeverem a gyerekek nevét. Így volt ez néhány napja is és Virágnak akartam mondani valamit, de már végigsoroltam az összes gyerekünk, kutyánk nevét is, mire kimondtam Virágét. Erre a nagylány:

Jaj Anya, már te is össze-vissza beszélsz itt mindenfélét!

A nevelést néha aztán az apjára is kiterjeszti. Egyik nap Apánk épp a konyhában tett, vett, mikor Fruzsina odamászott és elkezdte kipakolni az egyik szekrényt, amit elért. Mire én a konyhába értem, addigra már elég nagy mennyiségű tál, szalvéta és konyharuha borította a padlót. Gondoltam, a gyerekek előtt csak nem teszem ezt szóvá az Ikrekapjának, ezért csak annyit mondtam: Fruzsina! Mindent kipakoltál a szekrényből? Erre Viráglány odanézett, csípőre tette a kezét, szemrehányóan nézett az apjára és kimondta azt, amit én csak gondoltam: És Apa, te ezt hagytad????

Azt is tudni kell kis Virágról, hogy mostanában szinte csak szoknyában szeret lenni, csak nehezen tudok nadrágot ráadni és, ha sikerül, akkor annak minimum rózsaszínnek kell lennie. Ez azért nehéz, mert Ábeltől gyakran örököl mindenfélét, hiszen legalább egy méret különbség van köztük. Pár napja azonban az történt, hogy Apa vett egy harisnyát Ábelnak fiús színben, de Ábelnak sajnos kicsi lett és próbáltam rábeszélni Virágra:

• Én: Nézd Virág, ez a harisnya meg a Tiéd lesz.
• Virág: Dehát ez Ábelé!
• Én: Igen, Ábelnak vette Apa, de neki kicsi, neked viszont pont jó.
• Virág: De nem, adjuk oda Dominiknak!
• Én: ezt most nem adjuk Dominiknak, mert neked is jó és el is tudnád használni.
• Virág: De nem Anya, én nagyon szívesen odaadom Dominiknak!
• Én: Aranyos vagy, de ezt tényleg nem kell odaadnod neki!
• Virág: De én szeretném odaadni neki!
• Én: De kicsim, ez pont jó Neked!
• Virág: Nem baj, akkor is odaadom neki!
• Én: De Virág, mi baj van ezzel a harisnyával, miért szeretnéd annyira Dominiknak adni?
• Virág: Semmi, csak egyáltalán nem tetszik..

Ami még eszembe jutott, hogy olyan édesek, mikor elértenek néhány szót! Főleg énekekből, dalokból értenek nehezebben időnként egy-egy részt.

Pl. Virág énekel: ...két szarvas húzta, szán repítette, gömbölyű zsákmány száz fele vitte...

De pl. a gyóntató fülkét is nyomtató fülkének hívták sokáig.

És Ábellal is volt egy rövid kis beszélgetésünk:

• Ábel: anya, a te nyakláncodon mi van?
• Én: egy kereszt.
• Ábel: De a Nagyién pedál van! (gyk, pedál=medál)

Ez még nyáron történt, de mivel a blog fonalát már elég régen sikerült elvesztenem, ennyi belefér...

• Ábel: Anya, te is a kukiddal pisilsz?
• Én: Nem, Ábel, ezt már megbeszéltük. Én lány vagyok és a lányoknak nincs kukijuk.
• Ábel: Ne aggódj anya, majd én szerzek neked egyet.

És, ha már témánál vagyunk:

Ábel pisil, közben pukizik.

• Apa: Ábel, Te pukiztál?
• Ábel: Nem, csak gázt fejlesztettem a futóbringához!

Aztán tudni kell a fiúgyerekről, hogy nem az a maga után elpakoló, rendszerető típus, szövegben azonban verhetetlen, így jobbnál jobb kifogásokat tud kitalálni, szóval tiszta apja nem kell félteni. Tegnap, miután az egész lakás el volt árasztva 5-6 m³ sittel legóval, vonattal, sínekkel, építőkockákkal, babákkal, edényekkel, könyvekkel stb., mondtam nekik, hogy most jött el az ideje, hogy elkezdjenek összepakolni a szobában. Virág az első szóra ment is (ő egyébként mostanában átment kisangyalba), Ábel meg továbbra is tologatta a mozdonyokat a földön fekve. Szóltam neki még egyszer, semmi válasz. Szóltam még egyszer, mire:

• Ábel: Anya, én most Thomas vagyok (Thomas, a gőzmozdony) és sajnos kisiklottam, várom Rockyt, a mozdonymentő darut, addig sajnos nem tudok bemenni a szobába.
• Én: Rendben, akkor én leszek Rocky és visszateszlek a sínre.

Fogtam, pályára állítottam a szemtelen gyereket, majd:

• Ábel: Hát anya, most már a sínen vagyok, de szerintem hamarosan kifogy a szenem és akkor végképp nem tudok bemenni a szobába...

Aztán vannak tündéri dolgai. Például nagyon szereti úgy beállítani a dolgokat, mintha ő tenne nekem szívességet. Sokszor elhangzik például, hogy Anya, ha szeretnél, ehetünk még egy csokit. Vagy: Anya, ha összerakodtál a szobában, akkor nem bánom, olvashatsz nekünk egy AnnaPetit. Vagy: Anya, ha besötétedik, akkor vetíthetsz nekünk. Ugye örülsz?

Szóval ő valahogy nehezebben érti és érzi a határokat, mint a tündérlány, ugyanakkor olyan édesen tud hízelegni, szeretgetni, puszilgatni, hogy egy pillanat alatt megbocsát neki az ember. Na és, mikor ilyeneket mondanak:

Virág nézegeti a mesekönyvet, épp a Hamupipőkénél jár.

• Virág: Anya, ez a csúnya gonosz néni kicsoda a képen?
• Én: Az a Hamupipőke mostohaanyukája.
• Ábel: De anya, neki miért nincs olyan aranyos anyukája, mint nekünk?

Hát mit mondhatnék? Ezért érdemes... :)

• Én: Ábel, mi leszel, ha nagy leszel?
• Ábel: Férj.
• Én: És ki lesz a feleséged?
• Ábel: Hát a kis Virág.

Egyébként a "Kit szeretsz a legjobban a világon?" kérdésre is "Virágot" a válasz, Virág pedig Ábelt szereti a legjobban. Ezt azért írom le, mert, ha kamaszkorukban majd nap mint nap ölik egymást, akkor jól megmutatom nekik :)

Ábel tegnap épp doktor bácsit játszott. Jött a táskával, megvizsgálta Fruzsinát. (Na igen, a harmadik gyerek mindent kibír...)

• Ábel (komolyan): Hát, anya, Fruzsi beteg.
• Én: És mi baja van doktor bácsi?
• Ábel: Hááát, nagyon beteg. (Kicsi gondolkodás után) Lázas.
• Én: Ennyi? Lázas?
• Ábel: De nagyon lázas! Nézd megmértem: kettő és fél!!! Meg náthás is és csúnyán köhög.
• Én: És mitől lehet ez?
• Ábel: A parlagfűtől...

Amúgy sajnos Ábel doktornak részben igaza lett, mára ugyanis Fruzsóka tényleg belázasodott :( Csak nem úszta meg azt a köhögős-orrfolyós kórságot, amit hétfőn kezdtek a nagyok. Ja és én sem.

És a következő beszélgetés alapján meg lehet tippelni, hogy vajon Ábel édesszájú vagy sem:

• Virág: Ábel, hova utazunk holnap? Mi legyen a haditerv? (Ezt az IkrekésFruzsiapjától tanulták)
• Ábel: Szerintem menjünk el rétesezni!
• Virág: Szerintem a Vidámparkba.
• Ábel: Vagy az állatkertbe.
• Virág: Igen, Veszprémbe.
• Ábel: Ott van a Mackó cukrászda!
• Virág: Ábel, inkább menjünk horgászni! (Na ja, Apjalánya...)
• Ábel: Igen és együnk utána fagyit!
• Virág: Vagy menjünk Visegrádra bobozni!
• Ábel: Ott is ettünk fagyit!
• Virág: Vagy nézzük meg a medveparkot!
• Ábel: Nem, menjünk el a gombamezőre és ott van egy házikóban egy néni, aki süti a sütiket. Én majd kérek Neked olyat, amiben nincs tojás...

Aztán hogy a gyerek hogy hozta össze a gombát és a sütit... Nem is merek belegondolni! :D

... mert engem nagyon jól elszórakoztattak a XXI. század gyakorlatias gyerekei. Mostanában gyakran játszanak olyat, hogy utaznak valahova. Ma reggel is bepakoltak a kocsiba - vagyis a kanapéra - mindent, értsd 2-3 babát, könyveket, takarókat, babakocsit, játékokat, és közölték velem, hogy ők indulnak Lillafüredre. Nagy brümmögések közepette elindultak, egyszer csak Ábel elkezd kiabálni:

• - Anya, visszajöttünk, mert képzeld, itt felejtettük Fruzsit! Anya, légy szíves kösd be az ülésébe.

Miután megegyeztünk, hogy Fruzsina ülése a játszószőnyeg lesz, mert ott a legbiztonságosabb, újra elindultak. Egyszercsak:

• - Anya, visszajöttünk, mert elfelejtettük megnézni interneten, hogy merre kell menni!

Miután "megnézték", megint elindultak.

• - Anya, most megállunk az automatánál, mert pénzt kell kivennünk. Nézd anya, az automata kihányta a pénzt és kiköpte a kártyámat!
• - Az szuper, akkor most már minden megvan.
• - Nem, még nem tudunk indulni, mert Virágnak is kell pénz.
• (Automatához fordulva) Kedves automata, légy szíves adjál még pénzt, mert Virágnak is kell.
• - Húúú anya, majdnem elfelejtettem, hogy Fruzsinak is kell pénz. Kedves automata, légy szíves adjál pénzt, mert Fruzsinak is kell. Nagyon-nagyon sok kell, mert ő még kicsi és nem tud a WC-be pisilni, meg kell állnunk a déjemnél pelenkát venni.

Ezután hozzám fordult:

• - Anya, azt hittem, hogy te nem kellesz, de eszembe jutott, hogy Fruzsinak kell a cicid, úgyhogy most elviszem a cicidet, bepakolom a csomagtartóba.

Erre Virág, aki addig türelmesen figyelte Ábel ténykedését, kiszállt az "autóból":

• - Na, most már én nem megyek sehova, mert elszaladt az idő, lement a Nap...

:)